ha már így alakult

Tegnap Mocsai Lajossal beszélgettem.
Pontosabban ô beszélgetett velem és jól kikérdezett, hogy miért vagyok itt, ahol vagyok.
Nem baj ha elsôre nem ugrik be, hogy ki ô, a lényeg az, amit mondott.

Fôleg azoknak, akik olyan cipôben vannak mint én, és egy másik országban
próbálják kitalálni, hogy kik és mik vagyunk itt és most.

Szóval ô azt mondta, hogy soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy kik vagyunk.
Hogy bárhol élünk, magyarnak kell maradnunk.
Mert különlegesek vagyunk – az anyanyelvünkkel együtt.
Azt mondta, ôk annak idején a gyerekekkel azért költöztek vissza Magyarországra,
mert a gyerekek – a magyar szüleik legnagyobb igyekezete ellenére – kezdték elveszíteni a magyarságukat.

Mielôtt kitérhettûnk volna a részletekre a magyarságtudat kapcsán,
kezdetét vette az Izland -Japán meccs, amit meg szeretett volna nézni,
úgyhogy udvariasan elköszöntünk egymástól.

Mindenesetre eltettem a szavait magamba jó helyre.
Ès gondoltam, ha már így alakult, akkor megosztom veletek is.

Advertisements

5 thoughts on “ha már így alakult

  1. Én tudom ki ő, soksok éve…:)
    Nem kis élettapasztalata van, (ez a sikeres sportedzők sajátja, Kemény Dénes is Olaszországban szedett fel sok mindent) tuti nem szótárból idézte amit mondott.

  2. Tyuaztamindenitsejhaj, hogy kikkel nem talalkozol ott kint, te lyany 🙂
    En viszont neha itthon nem vagyok ilyen lelkes (uszo eb, stb, persze, kivetel 😉 ), de ha o mondja, neki elhiszem. Biztos igaza van 🙂

  3. Ó a Mocsai Lajos! Te piszok mázlista! Bárcsak ott lettem volna! Bár szerintem mint volt kézis és kézibuzi kissé feltűnően és mély áhitattal ittam volna minden szavát, amitől valószínűleg a frász kerülgette volna. 🙂 (Apám állandóan emlegeti hogy játszott ellene anno ezer éve. Örök sztori, unjuk is már…:-))
    Erről a vb-s témáról még hosszan kell beszélnünk a Dogville előtt/után! :-)))

  4. A magyarság elvesztése valós probléma. Ellenben talán nekünk, gyerekeinknek már könnyebb lehet, ha okosan nevelődnek, hála az internetnek és a fóliasátornak.
    Hogy különlegesek vagyunk-e, vagy sem, nem merném feszegetni, mert szerintem minden nép különleges, egyedi, megismételhetetlen.

    Ami meg mint saját tapasztalat jött az elmúlt években: ahhoz, hogy tényleg megéljem magyarságomat, s erős érzéssé fejlődjön, bizony a határokon túlra kellett menni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s