rövidujjas – napsugaras

Most, hogy 25 centiméternyi a hó körülöttem és hideg van; most, hogy a sötétedô idô (hetente 26 perccel kevesebb napsütés ér kívülrôl, drámai, nem?) kezdi elvenni
megint az eszemet, melynek következtében azt hiszem magamról hogy hószobrász vagyok; most hogy megint kezd rámülni a téli álom – szóval itt az ideje, hogy elmeséljem
milyen volt Magyarországon.

lllusztrálva, mert úgy érdekesebb.

Bár megjegyzem egy csomò mindenrôl nem készítettem fotót.
Illetve jelen blog fotò kapacitása is véges.
Szóval valószínû folyt köv a Picasán.

Majd ha rájövök hogyan lehet meghekkelni a caption betû- és színvilágát, akkor majd még olvashatóbbak lesznek a képaláírások.

Addig stop gomb – hunyorít – betûz – kis nyíl – következô kép.

This slideshow requires JavaScript.

Jó volt olyan helyen lenni, ahol értem az embereket, a szeretetüket, a dühüket, a konfliktusaikat, és sokszor a butaságaikat. Ahol a sztrapacskámat napìzû paradicsommal tálalják, és ahol a barátok összeroppantanak az öleléseikkel. Ahol októberben rövidujjasban állhatok a napon, és ahol a boroknak kultúrájuk van.

Honvágy? Lehet.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s