elsvédesülés Pesten – harmadik nap

Most hogy egy hetet itt lengek Budapesten, elhatároztam hogy lejegyzem azokat a kórtüneteket amikre én vagy az itteni barátaim felkapják a fejüket. Élményhatározó és tünetegyüttes gyűjtemény amiből tudod, hogy (túl) sokat éltél skandinávia svédországi csücskében.

• Furcsa, hogy 9-kor már koromsötét van.
  Mikor április végén még Svédország legdélebbi pontján is csak 9 óra után kezd el szürkülni – nem beszélve a Stockholm környéki 10 órási világos éjszakákról. Fehér éjszakák, csodaszépek vagytok (mégha az alvást meg is nehezítitek)
• Kávé
  Örökre elrontottam az életem és a kávéhoz való viszonyom amikor északra költöztem. Képtelen vagyok betérni egy kávézóba és meginni egy kávét bármi nyafka kommentár nélkül, még akkor is, ha az a pohár eszpresszo, capuccino, latte vagy machiato finom. Ha nem nagyon finom, vagy nem nagyon jó, akkor nem hagyom szó nélkül. És ez borzasztó.
  Nem hiszem, hogy északon minden annyival, de annyival jobb (mert nem az), de valami miatt más a kávé élmény. Lehet hogy a levego teszi, vagy hogy állandóan fázom, vagy hogy senki nem akar mesterséges tejet és cukorpótlékot tömni belém (kivéva ha én kérem hogy ezt tegyék valamilyen gusztustalanul édes de nagyon finom kávé ital formájában). Nem tudom.
• Telefonos kisebbség
  Rákellett jönnöm, hogy amíg északon minden második tömegközlekedésen zötyögő utas (jelen sorok írójával együtt) leginkább a telefonját simogatja mire A-ból B-be eljut, addig itthon még dívik például a könyv. Keményfedéllel. Vagy az egykedvű ücsörgés. És bár sokszor gondolja azt az ember, hogy nem igaz, hogy mindenki a telefonjába van elveszve (abba belegondoltatok már hogy mennyien tartják így a kapcsolatot a világ másik végén élő szeretteikkel? vagy hogy esetleg turisták? vagy hogy rossz helyismerettel rendelkeznek?), de azért százalékosan messze elmaradunk a skandináv (vagy nyugati) mintától. Arra már nem is merek kitérni, hogy az itthoni 10 napos adatforgalom költsége pay as you go opcióval kb annyiba keruül mint az északi egy hónapos adatforgalmam (amibe sokkal több bite-ot ehetek meg, sokkal másabb minőségben).

Mindegy.
Folyt. köv. holnap.

képaláírás

Az alábbi szívet gyönyörködtetô grafikát a Bandirepublicon keresztül találtam, és meg kell hogy mondjam, néhány ponton teljesen hiteles az útmutató:

Forrás – Etsy

Képaláírásként néhány elemzô gondolat.

Ami nem stimmel:

• Ivás: szerda és péntek szombat. Ez a dolgozó emberek ivós estéje. Ez persze nem azt jelenti hogy mindenki birka módjára és nagy tételben. Mivel a pia drága és életkorhoz kötött, így az ivás státuszszimbólum, amivel nagyjából azt üzened a világnak, hogy azért iszok/részegedek le, mert elég idôs vagyok és mert megtehetem. Mindenki döntse el hogy mit kezd ezzel az élet bölcselettel.
  Igazándiból még nem látom át mi a jobb: a tiltás és az ebbôl eredô feszült és kényszeredett ivás kultúra (lásd Skandinávia) vagy az hogy bárki bárhol bármilyen fajsúlyú piától lehet taccsrészeg korhatár nélkül (lásd Magyarország).
• Tojás mindennap: ez nem tudom honnan jön. Tény hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás nem divat, hanem életmód, amit a háztartástan órákon keresztül szívnak magukba a svéd fiúk-lányok, dehogy ehhez hogy jön a tojás azt nem tudom.
  Lábjegyzet: imádom, hogy minden svéd tud kenyeret sütni, by default és mindenki tudja, ismét csuklóból, és nem Norbitól vagy Rékától, hogy nem gyógyszerektôl és tápszerektôl lesznek egészségesek, hanem a táplálkozástól és a testmozgástól.

Ami stimmel:

• Kávé – a svédek után csak a finnek isznak több kávét a világon. Minden minôségben és mennyiségben. Néha úgy érzem, hogy sok kollégám víz helyett is kávét iszik, akár este nyolckor is. Kedvenc kávés WTF momentem elsô nyaram során adódott, amikor a házibulájban este 11 kor jött a kérdés, hogy akkor kávét ki kér…Rajtam kívül mindenki kért…Azóta nem lepôdöm meg ezen a kérdésen, bármely napszakban is ér utól.
• Csillagok az ablakban – minden karácsonykor, illetve adventkor. Leginkább a fény miatt. Meg szerintem tök szép hogy pszichedelikusan villogó színes szarok helyett fehéres sárgás fények töltik be a tényleg sötét decemberi nappalokat (sötét decemberi nappalok=háromkor sötét van)
• Gyertyák az asztalon – a svédek nagy királyok dekorációban. A “gyertyák mindenütt” ennek a birodalomnak a része. Nem beszélve a tucatnyi lakberendezési micsodáról, amivel shabby chic vagy oltárian hip lesz az otthonod (ha csak nem a skandináv minimalizmust nyomod).
  Tény: a világ bármelyik táján keletkezett design blogban fogtok találni blogposztonként minimum egy svéd lakberendezési darabot.
• Csíkos pulcsi – nekem errôl általában a skandináv tavaszi divat jut eszembe, ami minden évben a farmer-csíkos póló-aktuális divat szín triászából áll, de jobban belegondolva az év minden szakában nyomul a csík, mint mintakirály.
• Fjäll Räven Kånken (az ábra jobb felsô sarkában) – ez a táska kicsit olyan a svédeknek, mint nekünk a Tisza cipô. Suttyó korunkban mindenkinek volt ilyenje, mert ez volt a standard, felnôtt korunkra meg hirtelen újraéledt a márka és hirtelen mindenkinek aki hipszter és divatos kell hogy legyen Kånken tatyója, meg Tisza cipôje
  (én a kultúrkombinációs hipszter ágban nyomom, mert se Kånkenen, se Tisza cipôm nincs, viszont van Tisza válltáskám :D)
• Fika – azaz kávészünet, jobb esetben valami édességgel kiegészítve. Errôl ideje lenne már egy mûfaji áttekintôt írjak (vagy betagelni a régebbi posztokat hogy hivatkozhassak rájuk rendesen). Elöljáróban legyen annyi elég, hogy az elsô munkanapodon az új munkahelyeden az elsô dolog amit kézhez kapsz a belépôkártyád mellé az a céges fika rend lesz (ami nagyjából délelôtt 9.30-ra és délutány 14.30-körülre datálódik). Ès a céges fika akkor is szent és fontos, ha nem kávézol meg ha marha sok dolgod van.
  Mert fikázni kell.
• Dánokra morogni – ez egy ilyen kölcsönös, jól bevált szociális játék Skandináviában: a dánok furcsálják a svédeket, a norvégok csóró munkaerônek tartanak mindenkit (mert rohadásnyi pénzük van az olajból), míg a svédek vidéki furanépnek kezelik a norvégokat és furcsálják, hogy a dánok olyan szabadosak (értsd nem csinálnak mindent szabályszerûen a svédek által kitalált nagy könyv szerint). Ès ami a legszebb, hogy mindhárom nép tök furcsának és érthetetlennek tartja a finneket, miközben nekünk, skandináviában élô magyaroknak nagyjából mind a négy nemzet egyformán fura és skandináv 😀
  Hja, és persze ezeket a csípkelôdéseket és nemzeti anyázásokat az ég világon senki nem veszi komolyan. Mintahogy senki nem veszi magát túl komolyan itt északon (amit ôszintén szólva exportálni kellene több országba – irdatlanul sokat segít az életben az önreflexió és az önmagunkon való röhögés belénknevelt képessége.)
• Gombászni – menô. Ès amúgy minden gyümölcsszedô tevékenység menô, még városi kiadásban is. Például szedhetsz almát és meggyet minden fáról ami az utadba téved (és nem valami kerítés mögött van). Senkit nem fog zavarni, hogy a köztéri park szilváit fényes nappal leszüreteled és hazaviszed és megeszed.
• Kötött sapi – menô. Minden kiadásban és viselési stílusban.
  Ès kötni is menô. Pár éve elterjedtek a kötô kávéházak, ahova azért mentél el kismamaként vagy hipszterként, hogy a kötögetô barátnôiddel együtt kötögess és kávézz. Nem tudom mi a helyzet most ezekkel a kávéházakkal, de gyanítom hogy még mindig mûködnek.

Ami szerintem hiányzik az ábráról:

• Bicikli – mint ûber-környezettudatos közlekedési eszköz
• Szelektív hulladékgyûjtés – szintén az ûber-környezettudatosság jegyében. Tudtátok hogy az EU több országa adja el a szemetét a svédeknek feldolgozásra, mert hogy a svédek annyi mindent újra hasznosítanak, hogy a szemétégetôkbôl származó energiát (amit például a távhôhöz használnak több városban) már nem tudják kinyerni a saját szemétmennyiségükbôl? Vagyis amit ti például Nagy Brittaniában kidobtok a kukába, és amivel az angol monarchia szemétként nem tud mit kezdeni, az jó eladási árért a mi melegvizünket teszi olcsóvá. Muahahaha.

novemberi nyársirató – nr 1: napsütéses-teraszos-kávézós

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

Napsütésben kávézni és verebekkel croissanozni – páratlan élmény. Csak te, a kávéházi barátod és egy veréb – meg sok száz másik ember körülötted, aki csak azért ücsörög munka után pont épp pont ott hogy a nap valamennyi sugarát magába szívja az éltetô nedûvel egyetemben.

A szabadtéri kávézás intézmény – a svédeknél is. A nyár közeledtét nem a hômérséklet emelkedésébôl következteted ki, hanem abból, hogy a kávézók kipakolják a kültéri teraszaikat (plédekkel és hôsugárzókkal persze, mert áprilisban azért még kihívás kint ücsürögni), és ezeknek a kültéri kiszolgáló helységeknek az eltûnése jelenti az ôsz kezdetét is – októberben, mert mint mindenki, a vendéglátósok is naívan hisznek az utolsó ôszi napsugarak varázsában.

úgy en bloc

Pár napja/hete az Àgi megosztott egy tanulságos sztereotíp listát arról, hogy milyenek a finnek egy pár éve ott élô magyar szemszögébôl nézve.

Végigolvasva a listát három dolog jutott eszembe:
– jé, a svédek tök ilyenek
– marhaság sztereotípiákról írni és beszélni, mert ha beilleszkedsz (már amennyire engednek) akkor rájössz, hogy milyen szûklátókörû dolog sztereotípiákban élni és beszélni, és ha jobban megismered a kultúrát rájössz, hogy mindennek meg van az oka – akár érted a miértet, akár nem
– ennek ellenére ellopom ezt a listát és átültetem svédre, mert érdekes.

Szóval Kedves Olvasó, mielôtt lejjeb görgetsz, olvasdd el a finn listát elôször (amit a fenti linken megtalálsz), mert anélkül igencsak érdektelen ez a blogpost.

***

Èszak és dél.

Jelenleg Svédország közepén élek. Ha megkeresitek a térképen Linköpinget, jobbára elcsodálkoztok ezen az állításon, de ha megnézzük a lakosság eloszlását, akkor az állítás igaz. Az ország legsûrûbben lakott része az Öresund és a Mälardalen környéke (aka Malmö és Stockholm vonzáskörzete), szemléletes példával élve a teljes lakosság 85%-a él a Stockholmtól délre elterülô országrészen. Míg az ország legnagyobb területû és legészakibb közigazgatási egységén, Norrbotten területén a népsûrûség mindössze 7,21 lakos/km² (kb 248 000 fô 26.000 km²-en) 421 élnek, addig az ország legdélibb részén, Skåne területén a népsûrûségi ráta 113 lakos/km² (kb 1.3 millio fô 11.000 km²-en). Összehasonlításképpen Magyarország népsûrûsége 108,4 lakos/km².

Èszaki és déli svéd között számos különbség található, a legszembetûnôbb talán (az eltérô dialektuson kívül) a beszédesség, illetve annak hiánya az ország északibb lakosai között (tisztelet a kivételeknek). A svéd nyelv úgy en bloc praktikus, rövid szavakbòl és egyszerû nyelvtani szerkezetekbôl, logikusan felépített nyelvként jellemezném. Ezzel összehasonlítva az északi lakosság körében elôforduló dialektusok megengedik hogy a “A folyón van egy sziget” egyébként roppant hasznos kifejezést hat magánhangzóval fejezd ki (I åa e i ö.). Szép, nem?

***

A büszke svéd

A svéd büszke, magabiztos nép. A svéd hazaszeretet nem politikai kérdés, nem találkoztam még egy helyi lakossal, aki ne emelt fôvel beszélt volna arról, hogy ô svéd. Az is köztudott (svéd körökben), hogy tulajdonképpen az összes szomszédos ország a nagy svéd birodalom leszármazottja. Ebbôl a büszke svéd szemszögbôl nézve, minden norvég, dán és finn kezdeményezés (a mindennapi élet homályos horizontján szemlélve) “érdekes”, de úgyis tudjuk, hogy minden tôlünk, svédektôl ered (kivéve ami nem, de arról meg nem beszélnek).

Ennek tudatában nem meglepô, hogy hazai terméket vásárolni nem valamiféle demonstráció, hanem a normális élet része. Csak egy egyszerû példával élve ôsszel vajválság söpört végig Svédországon, mert a helyi vaj elôállításba becsûszótt némi baki. A boltok polcairòl eltûnt a vaj, legalábbis a svéd. A finn Valio (egyébként laktoz és minden allergia szempontjából állati jó tejtermékeket gyártò) cég tejtermékei elérhetôek voltak, volt finom francia President vaj is, ennek ellenére Svédországban vajválság volt. Mert nem volt svéd vaj, és hát finn vagy francia vajat venni már mégiscsak nonszensz…

Minden svéd háztartásban van Orrefors és/vagy Kosta Boda üvegtermék a kivilágított vitrinben, a márkajelzô papírcimkével együtt, hogy mindenki aki kezébe veszi a nemes üvegdarabot (legyen az pohár, tál vagy dísztárgy) tudjon arról, hogy tulajdonképpen milyen nemes üvegtárgyat is tart a kezében.

***

A házak előtt nincs kerítés.

***

Stockholm annyira különbözik a “vidéktől”, hogy itt külön stockholmi beszédstílus alakult ki, amit minden svéd már a telefonon keresztül felismer az affektáló hanghordozásról és a szleng kifejezések túlburjánzásáról.

***

A svéd gép- és sportmániás nép. Nincs olyan munkafolyamat amit ne automatizáltak volna, és nincs olyan agyament sport, ami ne lenne népszerû itt északon (kedvenc példám a bandy (aka floorball) és a freesbee golf. Arról nem is beszélve, hogy szószerint nincs olyan sport vagy hobby tevékenység aminek ne lenne elérhetô szaklapja egy átlag városi könyvtárban. Kedvenc példám a Svéd Szakszövettség kéthavonta megjelenô sakkszaklapja…De biztos vagyok benne, hogy vannak (a finn példához hasonlóan) népszerű traktormagazinok is…

***

Minden allergiára van megoldás. A boltok polcain nem nehéz laktóz, glutén, szója, fehérje, stb mentes termékeket kapni, viszont ahhoz képest, hogy milyen népbetegség a cukorbetegség (egyes típúsú), nincsenek a boltokban diabeteses kajákkal teli polcok.

***

A svédek hisznek az egészséges táplálkozásban. Az általam eddig hallott úti beszámolókban a legnagyobb hangsúlyt a reggeli kapta, mindig, éltkortól, nemtôl és diétás szokásoktól függetlenül. Ha egy svéd nem jut elegendô tápanyaghoz (rost, szénhidrát, fehérje, vitamin) a reggeli során, az aggodalomra ad okot. Legalábbis számukra mindenképp. Nem számít, hogy mennyire all-inclusive a nyaralóhely, ha a reggeli túl cukros/túl zsíros/túl finom. Ha nem egészséges, akkor minden turisztikai próbálkozás hiábavaló, és az ùtibeszámoló arról fog szólni, hogy szép, volt, jó volt, de a reggeli az valami…

***

A lazac és a szivárványos pisztráng nem luxus termék, hanem a mindennapi konyha része.

***

A pizza egy méretben jön házhoz, nem érdemes reménykedni a kicsi/közpes/nagy méretválasztékban vagy azon álmélkodni, hogy vastag vagy vékonytésztás pizza jön a futárral. A pizza vékonytésztás edition-ben jön, egy méretben, káposztasalátával. Pont.

***

Minden menzán (legyen az munkahelyi vagy egyetemi) a saláta az étel része. Szabadszedéses, nem méregetôs-különfizetôs, mint ahogy a magyar munkahelyi menzákon megszoktuk. A salátabár kínálata naponta változik de a reszelt répa és a jégsaláta állandónak mondható. Kenyérből 2-3 féle választható, a hozzávalò vaj vagy vajkrém szintén a salátabár része.

Vegetáriánusnak lenni nem nagy ügy. A hal/szárnyas és sertés/marha ételek mellett a vegetáriánus opció mondhatni kötelezô a menzákon. A vega kaják általában Quornnal turbózott quinoa / kuszkusz / tészta ételek.

Ès a fentiek az éttermek kínálatára is vonatkoznak.

***

A svédek kávéivásban a világ élmezőnyébe tartoznak; csak a finnek isznak több kávét a svédeknél.
A helyi kávéipar annyira erôs, hogy a világszerte sikeres kávézóláncok (Starbucks, Costa, McCafé) nem is próbálkoznak markáns piaci jelenléttel a svéd piacon. A McCafé ötlet eleve bukott miután a helyi gyorsétteremlánc, a Max évek óta kenterbeveri a McDonalds láncot (vannak városok ahol a McDonaldsok egész egyszerûen bezártak, mert a Max kínálatával és népszerûségével nem tudtak versenyezni), a Costa nem is próbálkozik a két nagy skandináv lánc (Espresso House és a Wayne’s Coffee) által uralt piacra betörni; az agyon hájpolt Starbucks annak ellenére hogy az utóbbi két évben folyamatosan növekvô tendenciát mutat az európai piacon, Skandináviát elég óvatos léptekkel próbálja bevetni. (az elsô skandináv Starbucks a stockholmi Arlanda reptéren nyílt tavaly, jövöre terveznek újabb kávézókat nyitni pályaudvarokon (STO – GTB – MLM))

***

A svédek édesszájúak, ezt már itt-ott megemlítettem. Èdességterén nem válogatnak, persze a helyi márkák mindig elônyben részesülnek, de a helyi Marabou kínálat egész egyszerûen nem tudja kenterbe venni a Fazer Geisha és a Marianne népszerûségét (szvsz) – még ha ezek finn márkák is…

***

A svéd férfiak emancipált világban élnek, illetve nôttek fel generációk óta. Senki nem lepôdik meg azon, ha egy nô próbál kezdeményezni a bárban egy sármôr svéd férfi láttán. Vica verza senki nem lepôdik meg azon, hogy a férfiak nem engednek elôre, vagy nem nyitják ki az ajtót egy nô elôtt udvariasan (ezek a formális gesztusok ugyanis mind abból a koncepcióból indulnak ki, hogy te, a nô gyenge és esetlen vagy és segítségre szorulsz).

***

Jólöltözött svéd nőt és férfit is láttam már fényes nappal részegen dülöngélni az utcán.

***

A svédek imádják a fekete ruhákat és imádnak egyformán öltözni. A farmer és fekete póló valakinek egy életre elegendő színvariácót jelent, a tavasz érkezését pedig a keresztbecsíkos pamutpulcsik megjelenésével lehet definiálni. A nemzeti színek viselete (kék-sárga) nem jelent politikai hitvallást, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy szereted azokat a színeket amik a nemzeti lobogódon is szerepelnek.

***

Télen nem ritka a városokban síléceken közlekedôket látni. Néha praktikus okokból, néha téli edzésformaként. Az sem meglepô ha a hó eltûnèsével a síelôk tovább riogatják a biciklisek életét. A Vasaloppetre készülôk ugyanis egész éven át tudnak a görgös síléceken edzeni az évvégi derbyre.

***

A svédek nyolc órát dolgoznak, és a nyolcóráért kapott fizetésbôl élnek (ehm, ezt az állítást az elmúlt heteimet elnézve már most simán meg tudnám cáfolni, de majd máskor nyávogok). Nem túlóráznak (de, sôt ha kell, a hétvégen is dolgoznak), ha csak nincs elôre lerögzítve, hogy milyen módon lesznek kompenzálva az extra órákért (órában vagy pénzben; megjegyzem az elôbbi sokkal gyakoribb). A hálapénz nem létezô fogalom, az éttermi borravalót csak akkor adnak, ha a szervízzel valóban megvoltak elégedve.

***

Minden svéd lakókörnyezetben van itt-ott eldugva egy óvóhely. Az óvóhelyeket anno a hidegháborús para idején létesítették, mára jobbára biciklitároló helyekké és raktárhelységekké váltak, eredeti funkciójukról csak egy apró háromszög árulkodik – sejtésem szerint nem véletlenül. A városban, ahol élek minden harmadik hónap elsô hétfôjén három órakor menetrendszerûen tesztelik a légvédelmi szirénákat. Èrdekes élmény ez, de egy haditechnikai gyár és egy hadászati reptér szomszédságában végül is érthetô ez. Ezért is gondolom, hogy ezek a jelek nem véletlenül díszelegnek még mindig az egykori òvohelyek bejáratánál. Sosem lehet tudni…

***

P.S.: December negyedike van, és az idén még egy szem havat nem láttam. Ez az elmúlt két év novemberi teléhez képest felüdülés. Szóval az élet szép, a munka ellep (ezért is nem írok ide mostanság) és én meg kurva álmos és fáradt vagyok. De az adventi kalendáriumok nyitogatásával napról-napra közeledik december 25.e, úgyhogy ez életben tart, arról nem is beszélve, hogy az év glöggös-mézeskalácsos-sáfrányos kelttésztás idôszakába léptünk (nyammm)