A bandirepublic annyira szépen összeszedte az idei svéd választás kulcselemeit, hogy én nem is szöszölnék a további részletekkel.
Kiegészítésképpen annyit, hogy 5 év után is csak gépesített szavazati iránymutatók segítségével tudom eldönteni hogy a kívülálló szemmel árnyalatnyi különbséget mutató pártok közül melyik az, amelyikhez világnézetileg a legközelebb állok (kivétel ugye az extrém bal és jobb amit csukott szemmel is fel lehet ismerni minden országban) .
A jó hír (és vigasz mindannyiunknak) hogy a hithû pártválasztókon kívül az átlag svéd állampolgár IS meg van kavarodva hogy akkor végül is kire-hova szavazzon.
Ami engem illet én továbbra is örülök a szavazati jogomnak mint majom a micsodájának és várom a vasárnapot.
Egyrészt azért, hogy ugyanúgy ahogy négy évvel ezelôtt, elbattyogjunk a svéddel, kézenfogva, nagyromantikusan a legközelebbi iskoláig demokráciát játszani.
Másrészt hogy ez az egész kampány herce-hurca ami a májusi, extrém jobbos elôretörést mutató EU szavazások óta feszül a svêdekben mint egy izmos és hosszú platófázis végre eljusson a maga csúcspontjáig – ês végett vessen a közösségi oldalakon kampányoló (svéd) pajtások végnélküli politikai onanizálásának.
a svédek egyik legfőbb jellemzője a paraktikusság. a parlamenti és az önkormányzati választások is ennek szellemében vannak megszervezve, miszerint minden 4. évben szeptember 2. hétvégéjén tartják egyszerre az összeset.
nem kell ecsetelnem, hogy ezzel mennyi pénzt és energiát lehet megspórolni, mind a kampány, mind a választópolgárok tűrőképességének tesztelése tekintetében, miközben maga a lebonyolítás is a lehető leginkább költségkímélő.
a szavazati jogosultság korlátozott a nem állampolgárok részére
egyébként eléggé meglepődtem, hogy
View original post 351 more words
szmörgószbord* 