péntekem

“Bocs, kicsit kések mert belefuttam egy szélerőműbe.” – mondtam a telefonba, ebédből visszatérve, miközben próbáltam átkelni az úton.

image

image

Az egykori hajógyári negyed – ma Malmö egyik legmodernebb városrésze – egyik utolsó ipari gyöngyszeme a szélerőmű üzem, ahol az erőművek lábát és talpazatát gyártják le. Ha kész vannak a megrendelésekkel, akkor (vizes dokk hiányában) közúton elindítják a lábakat a legközelebbi ipari kikötőig – ami kisvárosi forgalomban nagyjából így néz ki.

image

a haditengerészet gyöngyszemei…

…parkoltak be Malmö docknegyedébe tegnap, (majdnem) vadiúj lopakodó Visby korvettek formájában. A szerencsésebbek (akik ma nem irodában rohadtak, hanem a 1,5 órás sorban) ma 10 és délután 5 között bekukkanthattak az állítólag radarokon alig látható hajók belsejébe (parkolni ezek is böszme hangosan parkolnak ha engem kérdeztek), ahol a tengerész kadettek lelkes hada vezette körbe a látogatókat a keskeny hajótérben.

IMG_20140805_123007~2

A sorban állókat és a hoppon maradt látogatókat (14.40kor bezárt a bazár mert sokan voltunk és a haditengerészeknek öttôl dolguk van) a kadett-band szórakoztatta.

A repertoáron volt Smashing Pumpkins, Guns’n Roses és Bruno Mars is.
Sweden’s got a talent – ha engem kérdeztek.

További infó:

> svéd haderő
> svéd haditengerészet
> HMS Nyköping és HMS Karlstad
> Visby korvettek

Munkahelyi szexizmus 10 életképben

the veggie brunette:

Nemrég szerencsém volt Laura Bates-et élőben meghallgatni itt Malmöben, ahol a Nordisk Forum keretén belül beszélt az Everyday Sexism projectről – annak létrejöttéről és az eddig elért eredményeiről. A project terjeszkedik, egyre több aktivista dolgozik azon hogy a meglévő 18 országon kívül a világ több pontján létrehozzák a project helyi változatát, hogy többek között kommunikációs csatornát nyújtsanak azoknak a mindennapi atrocitásoknak a kifejezésére, amik a nőket éri és érinti (lásd a listát az alábbi cikkben például).
Az előadást követő kérdezz-felelek során kiderült hogy nagyjából 13 ország várakozik arra hogy feltűnjön a project hivatalos honlapján, mint résztvevő ország. Bár a szomszédos országok nagyja már benne van a folyamban, Magyarország, illetve a project magyar kiadása még mindig várat magára – pedig tele vagyunk női jogvédő szervezetekkel és aktivistákkal, akik rengeteget nyerhetnének egy ilyen együttműködésből.

Ha valaki tudja hogy miért nem kapnak az alkalmon a magyarországi szervezetek, komnentelje be azt a blogon. Érdekelne hogy mire várunk még…

Originally posted on Eszmetár:

Szerző:Laura Bates

Levegőnek néznek, felszolgálónak vagy épp “szülési kockázatnak” – ez csak néhány ízelítő szemelvény a Hétköznapi Szexizmus Projekt által összegyűjtött, a dolgozó nőknek fájdalmasan ismerős helyzetekből.

Egy gyakori vád: határozott véleményed van? Biztos menstruálsz. Fotó: Troels Graugaard/Getty Images

Egy gyakori vád, ha határozott véleményed van: “Biztos menstruálsz.”. Fotó: Troels Graugaard/Getty Images

E helyzetek mindegyikét számtalan alkalommal – és újra és újra – jelentették már a Hétköznapi Szexizmus Projekt felé. Férfiaknak elég nehéz lehet beleképzelniük magukat ezekbe – nőknek azonban sajnos fájdalmasan ismerősek.

1. Biztos te vagy a titkárnő.

“Bár rangidős vagyok, fontos pozícióban, ha férfi ügyfelekkel tartunk értekezletet, rendre azt hiszik rólam, hogy én jegyzetelem majd az elhangzottakat és szolgálom fel az italokat.”

“Egy jótékonysági szervezet adománygyűjtő részlegének vezetője vagyok. Azonban valahányszor egy férfi kollégámmal együtt megyünk értekezletre, mindig őt köszöntik és vele ráznak kezet először, vele kezdenek beszélgetni. Egy alkalommal még azután is, hogy már elhangzott, hogy én vagyok a vezető, megkérdezték tőlem, hogy én fogok-e jegyzetelni.

2. Biztos…

View original 737 more words

vizilabda északi szemmel

Mit ne mondjak senkit sem hat meg itt északon hogy vizilabda EB van és hogy nyerünk mint állat.

Ès úgy en bloc maga a vizilabda, mint sport sem hatja meg az északi szíveket. Az átlag svéd kb annyit tud errōl a sportról amennyit a lelkes magyar kis száj elmesél neki hébe-hóba.

Erre nagyjából akkor jöttem rá amikor anno Linköpingben a svéd-finn nemzeti válogatott rangadóját az uszoda lelátójának első sorából néztem végig.

Kb 20 nézővel együtt.

Ingyért – mert a szervezők örültek ha látnak néhány drukkolót a lelátón. A nagy népnemzeti meccsen – ami bármi más sport esetében egy egész hetes sport-orgia.

Emlékszem sokkos állapotban néztem végig az amúgy rémunalmas és vontatott meccsett. Fura volt megélni, hogy ami otthon lázba hoz és lelkesít egy fél országot az itt kb 20 embert érdekel.

És ez a rácsodálkozás minden vizilabdavilágesemény környékén utólér.

Pedig 77-ben még rendeztek is vizes EB-t – vizilabda meccsekkel együtt-  errefelé (Jönköping-ben), amit persze hogy naná meg is nyert az akkori magyar válogatott.

Mindenesetre legalább van remény – még a svédeknek is.
Úgy hívják őket hogy ifi vizilabdázók.

Tinédzser életkorú csapatok, helyi versenyeken és kupákon remekelnek (alacsony popularitás mellett, nem válogatott szinten, de akkor is!), teli vannak halálmagas lányokkal (és bizonyára fiúkkal is, de én a lányos vonalat ismerem) – és tadám: magyar edzőkkel.
Amelyik csapatnak nincs magyar vonatkozású edzője, annak van éves magyarországi edzőtábora Hódmezővásárhelyen.

Imádat ahogy a svéd anyukák és apukák izzadnak azzal hogy elmondják hol van a lányuk/fiúk edzeni.

Az kevésbé imádnivaló hogy minden évben úgy jönnek vissza a gyerekek az edzőtáborból, hogy nem értik miért kell mindenütt készpénzzel fizetniük (és nem kártyával) és miért van az hogy minden évben valaki át akarja őket vágni valamelyik étteremben, de ez egy másik poszt tárgya lesz.

A lényeg hogy jó kezekben vannak a svéd fiatalok és nekik köszönhetően egyszer talán majd lesz olyan vizilabda EB (néhány évtized múlva) , amit majd a svéd nemzeti TV képernyőjén lehet megint követni.

Addig marad a stream, a rádio, a VLV és az összes emlék amit a Hajósban drukkolva szerzett az ember lánya. Anno.
Na meg a Malmsten kapuk – amiket persze a svédektől szereznek be minden LEN-es viziversenyen.