vizilabda északi szemmel

Mit ne mondjak senkit sem hat meg itt északon hogy vizilabda EB van és hogy nyerünk mint állat.

Ès úgy en bloc maga a vizilabda, mint sport sem hatja meg az északi szíveket. Az átlag svéd kb annyit tud errōl a sportról amennyit a lelkes magyar kis száj elmesél neki hébe-hóba.

Erre nagyjából akkor jöttem rá amikor anno Linköpingben a svéd-finn nemzeti válogatott rangadóját az uszoda lelátójának első sorából néztem végig.

Kb 20 nézővel együtt.

Ingyért – mert a szervezők örültek ha látnak néhány drukkolót a lelátón. A nagy népnemzeti meccsen – ami bármi más sport esetében egy egész hetes sport-orgia.

Emlékszem sokkos állapotban néztem végig az amúgy rémunalmas és vontatott meccsett. Fura volt megélni, hogy ami otthon lázba hoz és lelkesít egy fél országot az itt kb 20 embert érdekel.

És ez a rácsodálkozás minden vizilabdavilágesemény környékén utólér.

Pedig 77-ben még rendeztek is vizes EB-t – vizilabda meccsekkel együtt-  errefelé (Jönköping-ben), amit persze hogy naná meg is nyert az akkori magyar válogatott.

Mindenesetre legalább van remény – még a svédeknek is.
Úgy hívják őket hogy ifi vizilabdázók.

Tinédzser életkorú csapatok, helyi versenyeken és kupákon remekelnek (alacsony popularitás mellett, nem válogatott szinten, de akkor is!), teli vannak halálmagas lányokkal (és bizonyára fiúkkal is, de én a lányos vonalat ismerem) – és tadám: magyar edzőkkel.
Amelyik csapatnak nincs magyar vonatkozású edzője, annak van éves magyarországi edzőtábora Hódmezővásárhelyen.

Imádat ahogy a svéd anyukák és apukák izzadnak azzal hogy elmondják hol van a lányuk/fiúk edzeni.

Az kevésbé imádnivaló hogy minden évben úgy jönnek vissza a gyerekek az edzőtáborból, hogy nem értik miért kell mindenütt készpénzzel fizetniük (és nem kártyával) és miért van az hogy minden évben valaki át akarja őket vágni valamelyik étteremben, de ez egy másik poszt tárgya lesz.

A lényeg hogy jó kezekben vannak a svéd fiatalok és nekik köszönhetően egyszer talán majd lesz olyan vizilabda EB (néhány évtized múlva) , amit majd a svéd nemzeti TV képernyőjén lehet megint követni.

Addig marad a stream, a rádio, a VLV és az összes emlék amit a Hajósban drukkolva szerzett az ember lánya. Anno.
Na meg a Malmsten kapuk – amiket persze a svédektől szereznek be minden LEN-es viziversenyen.

melegrekord

A Svéd Meteorológiai és Vízügyi Intézet elsőfokú hőségriadót rendelt el Svédország nagy részén (nagyjából Stockholmtól északra), ahol a napokban 30 fok körüli illetve feletti hőmérsékletek várhatóak.

Én nagyjából erre a riadóra várok mióta ide költötöztem (igaz az elsőfokú melegriadó kategóriája csak tavaly óta létezik, de sebaj). Az első itteni telem volt a 80+ éve mért leghidegebb és leghavasabb svéd tél, pár éve megéltük a legesősebb tavaszt amit a modern idők láttak, két éve beütött a leghidegebb nyár (a stockholmi maratont egy alig négy fokos június negyedikén futotta le jónéhàny barátunk) – úgyhogy ezek a 28 fokos nappalok és rekordmelegek balzsamozzák az általában hideg-esős-időn szocializálódott lelkem.

És ahogy elnézem a 3,5 kmes városi strandot, velem együtt a helyieknek is örülünk Vincent van (mégha minden csoda csak három napig tart, akkor is).

Happy summer peeps!

image

megjegyzem

Három méteres Albert Flórián szobor, az aranycsapat a Szent István bazilika altemplomában, most meg ez.

Megjegyzem Zlatan, a helyi focista istenség svédorszagi szülővárosában (helló Malmö) bezzeg egy rohadt templom sincs ahol aranyba öntött Zlatant lehetne imádni. Emléktábla sincs az egykori háza falán, hogy itt élt a nagy és hős nemzetfi mielőtt nagyobb villára cserélte volna a mai napig űber drága áron eladó és igazándiból senkinek sem kellő malmöi palotáját.

tizenhárom szoba – nem tizenegy férfinak

Két, Rosengårdhoz vezető biciklis aluljáróban illetve nál van megejtve, hogy Zlatan is innen jött, ő is büszke a gyökereire, legyél te is az.

Szabadfordításban:
“Egy srácot ki lehet emelni Rosengårdból.
De Rosengårdot nem lehet kiemelni egy srác (szívébôl) sem.”


(Forrás: http://kistalightnow.blogspot.se)

Nagyjából ennyi.
Meg persze házioltárok minden fociimádó lakásában, mert mindenki arról álmodik hogy ő lesz a következő csodagyerek a város nem legelitebb részéből.

De semmi szobor.

Semmi bazilika.

Semmi barátságos meccs a helyi fradi (értsd MFF) és a Paris Saint German között.
(de csak azért mert rájöttek a szervezők hogy július 10.e körül mindenki Brazíliában tobzódik és magasról nem érdekli egy malmöi barátságos vizit).

Tizenkét hónap az erdőn

the veggie brunette:

Ezt a posztot négy éve írtam – egy évvel azután hogy kiköltöztem Svédországba. Most, költözés után öt évvel még mindig ugyanaz a kérdés: “Otthon vagyok itt? Nem tudom.”
De, viszont és ámbátor – ma megkaptam a házi feladatot a következô napokra/hetekre/hónapokra/évkere – “Ne agyalj annyit”.
Ez lesz a mantrám.
Hátha menni fog.
Addig is happy 5th anniversary a love refugee bloggernek itt északon.

Originally posted on szmörgószbord*:

A bôröndök útra készen.

Utolsó check a lakásban: mindent elzártam, mindent elpakoltam, anyunak öszzeraktam a hazaküldôs batyukat (ergo mindent amit már se a bôröndökbe nem fért bele, amit mégsem akarok elvinni magammal, amit nem hagyhatok a lakásban és még ki tudja mi még), lámpákat lekapcsoltam, kulcsokat elpakoltam, uti papirjaim meg vannak. Hm mi van még?

Peti csenget. Dögfáradt, dög melege van (nekem is) de jön és lecuccolja a mázsás minibôröndömet (amibe belefér egy mini viziló is) és elvisz Kökiig, ahol anukával talalkozunk. Aki fel akarja adni a lányát a repülôre. Mert ô már csak ilyen :)

Kiérünk a reptérre. Sokan vannak. Mindenkinek melege van.
Nekem meg túlsúlyom. Mindegy. Kifizetem.

Apát felhívjuk a reptérrôl mert ô nem tudott jönni. Ìgy is elpityergi magát a telefonba, mert az egyszem pici lányról van szó és akivel ezután még kevesebbet lehet majd talalálkozni.
A lavina elindul, mert anyuka nem tartja magát tovább.

“De Anya…

View original 427 more words